verselés és egyéb

Termékeny volt ez a hét. Megajándékoztam magam, plusz megajándékoztam téged is (gondolom, te is annak tartod), három új verssel. Most, elkezdtem írni egy... nem is tudom, hogyan fogalmazzak...egy...az első pár sort leírom ide...

Zakatoló szélcsend, üti fel a fejét,

A sose nőtt, dombok felett.

Nem mutatja, a kopár nap a jelét,

A szín nélküli, égbolt felett.

A bohócnak, a festék alatt is,

Megszakadhat a szíve....

Agyament? Ez, csak én lehetek! A fent és lent, megvan bennem. Egyszer, fent tündöklök az égben, rá pár pillanat és...zutty...a mélyben tanyáz, a hangulatom. Utána szárnyakat növeszt, és megint a fellegekben járok.  

Valamit megosztok veled, veletek. Statisztikát tudok nézni, hogy hányan olvassák a honlapomat, és ebben a hónapban, több mint 250 ember olvasta. Ez csúcs!!!!!! Ráadásul többen, többször is visszanéztek a honlapra... Ezt nagyon-nagyon köszönöm.

A vendégkönyvet olvastam, olvasom. Ott szembesülök vele, néhány embernek (köztük nekem is), mennyire szükségük van, egy pár jó szóra, írásra. A vendégkönyvbe beírás, egy olyan indíttatás, amivel hozzá akarok és tudok szólni valamihez, amit fontosnak találok. Egy késztetés, hogy részese legyek valaminek. A honlapom vendégkönyvébe írást is, nagyon köszönöm. Ez egyben, egy visszajelzés számomra, hogy jó úton járhatok.

Bevallom, nem tartom oly nagyra a verseimet, hogy kiadjam, de freemail-on kapott levelek között, volt olyan kérdés is, hogy mikor adom ki. Erre, nem tudok válasszal felelni. A verseimben, megpróbálom kiírni magamból, a vágtázó lovat, a perzselő tüzet. Ez terápia…Így megnyugszom…