Villanymotor...

Jártam külföldön! Nem felvágni szeretnék vele (mert nem is lehet). Sóval jártam külhonban… De mielőtt rátérnék erre, elmondom, hogy nem szeretek ilyenről írni, és beszélni sem. A beszélgetési téma csődjének tartom, amikor valaki, a bélmozgásait és anyagcsere problémáit ecsetelgeti. De mégis úgy érzem, meg kell osztanom veled. egy számomra meghökkentő pillanatot. Szóval, otthontól távol járva, ugyanúgy ettem ittam, mint ahogy otthon megszoktam, de az inputtal ellentétben, az output elmaradt. Az első nap még nem gondoltam semmi rosszra, ami miatt, a probléma megoldásait kezdtem volna keresni, de a végtermék előállítása és közhírré tétele, sajnos még nem szerepelt repertoáromon. A harmadik nap, már alig vártam, hogy megérkezzünk a szállásra, és a világnak bizonyítsak. Mit világnak, a világegyetemnek… hogy a megszokott rend, visszatért a kis életembe. Jó, nem akartam nagydobra verni, hogy a szervezetem mit alakít, de a magányt és az egyedüllétet kívántam, egy 1x1 méteres helyen. Elfelejtettem mondani, hogy nem a családommal voltam külföldön, hanem egy jó barátommal, akitől illedelmesen megtudakoltam, hogy van-e kedve valamit alakítani a fent nevezett helységben. Esetleg sífutó egyzést, vagy szlalomot… De megnyugtatott, hogy a kézmosáson kívül, nem kívánja igénybe venni a helységet… Az arcom fehérsége, gondolom, már elárulta neki, hogy nagy dolgokra leszek képes. Az utamból elállt, mondhatni elmenekült, mikor áttörve a kordonon, betolakodtam a trónterembe. Bár szerintem, minden 10-ből 1 ember tudta, hogy mi lesz bent, de én, ahogy már írtam, mégsem szerettem volna, nagydobra verni, hogy filmelőhíváson kívül, mit keresek, egy ilyen kicsi vizes helységbe.

A szállodában a vizesblokk levegőztetése úgy volt biztosítva, hogy egy villanymotor, egy külső szellőzőbe passzírozta, a levegővel együtt, a szagokat is. Ez a villanymotor úgy indult be, hogy a világítás kapcsolója, egyszerre a világítást, és a fent nevezett motort is kapcsolta. Ezt azért írtam le ilyen hathatósan, mert a főhősöm, a szellőztető motor. Ugyanis furcsa gondolat kerített hatalmába, amikor az izomzatomnak, nem kellett görcsösen visszatartani semmit. Éppen szedelőzködtem, hogy elhagyjam, e bűzös, bűnös helyet, éppen felállva a papírmunkával foglalatoskodtam, amikor a fentnevezett villanymotor, nagyobb fordulatszámba, nagyobb lendületbe kezdett. (Gondolom úgy volt beállítva, hogy bizonyos idő elteltével, az alapjárat, egy másik fokozatba kapcsoljon, majd kis idő múlva, kikapcsoljon.) A bíbelődés után, kiléptem a kicsi előszobába, egy mosollyal az arcomon. Barátom megértett, de nem igazán értette. Neki csak annyit mondtam: Olyat alkottam, hogy a páradús levegő miatt, nagyobb fokozatba lépett a ventilátor…