Zaklatott lelkiállapot

A verset, e miatt írtam! A verset elolvashatod, a verseknél.

A frusztráltság, (még leírni is nehéz, nem csak kimondani) egyre jobban ámulatba ejt. Menekülünk? Mi elől? Talán magunk elől? Az életünk elől? Régebben láttam egy filmet, ami kicsit átalakította a felfogásom. Alapban egy lecsúszott narkós srác játszott benne, aki nem tudott kilépni életéből. Egyszer egy régi barátjától kap egy pirulát, amitől tisztán átlátja helyzetét és végre meglátja milyen nagy szennyben élt eddig.1 óra alatt kitakarított, és minden felesleges holmit kidobott. Persze utána, visszaesett a kezdeti állapotba. De emlékezett, milyen tettre kész volt, és visszasírta...eddig a film...A lényeg: néha ki kell lépnünk a saját szerepünkből és külsősként kell, pár szituációt átgondolni. Mert, valljuk be, kinek van kedve állandóan takarítani, mosogatni, mosni, stb. senkinek. De ne is várjuk el, hogy a párunk állandóan ezt tegye. Mi se skatulyázzuk be őt ilyenné. Ezt ne erőltessük rá. Néha külsősként (ha fáj is) keljünk fel a kényelmes fotelból és fogjuk meg azt a fránya pórszívót, és tegyünk rendet. Ami nem kell minden nap, azt dobozoljuk be, és tegyük el. Ami szemét, azt dobjuk ki. Ne tartogassunk lomokat, ne gondoljunk nagy értéket egy papír fecninek, egy elszáradt lehullott virágnak. Tervezzünk és kivitelezzünk. Akár úgy is fogalmazhatnánk: Álmodjuk újra, életünket...Én sokszor megtettem már...Próbálok boldogulni, magammal szemben is. Megbeszélem magammal, hogy "gyerünk pörögünk fel"...Mert csak magunk elött toljuk, görgetjük, a megoldásra szoruló feladatokat.Fogjuk meg...(Mosolygósan az jutott eszembe... "nagy" elődünk szava szerint "Csináljuk meg"...remélem nem ráztam meg senkit, de ez jutott az eszembe és jókat mosolyogtam rajta) be is fejezem a blogot, mert úgy érzem elviccelném evvel a végszóval.