100 másodperc magány

100 másodperc magány                                                        Írta: Makai Attila

                                                                                              2025-04-11

100 másodperc, magába mélyedt magány,

Bármennyire is valósnak vélt vagány.

Csak száz másodperc. De bárcsak ennyi lenne!

Egy magányos arc néz fel, a fellegekre.

Csak ennyi volt? – az életét, aprónak hiszi,

A saját börtönét, mindenhova, magával viszi.

A saját börtönét, ami sziklához láncolja,

A könyvének, talán ez lenne zárszója:

Az ember, aki jött sehonnét,

Magának építette börtönét…

Magának építette? – micsoda rettenet.

A kenyere javát, fogolyként ette meg.

De minek is adta fel szabadságát?

Egy törékeny fa, legszebb ágát.

Hogy minek is? – bele se mert gondolni.

Díszes ruháját mégis elkezdte gombolni.

Levetette és rongyaiba kezdett öltözni.

Magányos énjét, ezzel is próbálta öntözni.

Csak ennyi jutott? A vám, több lett, mint a rév.

Ez nem száz másod perc, ez talán ezer év.