A barát...

A Barát…                                                                  írta:Makai Attila

                                                                                  2016-07-27

Fájó haladás, egy titokzatos vágy után, az életben maradás csupán.

Tapintás a lelkemben, tapasztalás az életemben, és érzékelés,

Az életben értékelés, az múltban bolyongás, emlékezés.

Lágyan elgondolva elmélkedés, milyen ember vagyok?

Olyan lettem, mint elődeim a nagyok? Letettem az asztalra, egy életet,

Bár szerencséből, kaptam bérletet. Megkaptam a születést, szülői szeretetet,

Hogy csókolhattam szerelmemet, hogy dolgozhattam, és élhettem

A világtól, keveset félhettem. Megkaptam a bizonyságot, hogy van igaz barát.

Ami többet ér, mint gyémántban a karát. Igen van igaz barát!!!

Sokat kellett tapasztalnom, és sokáig kellett keresnem, nem úgy, mint a nagyok

Nem állt elém, hogy „itt vagyok!”.Nem mondott semmit, csak fogta kezem.

Megfogta két kezem, és nézte a szemem. Látta, hogy én vagyok, itt vagyok

És amikor a szerencse itt hagyott, ő maradt. Maradt és fogta a kezem

Zokogásomnál, csókolta a fejem. Könnyeimet letörölte, mosolyával vidított

Arcomra is simított, hogy ne érezzem magam egyedül. Egy barát,

Aki nem veregeti vállon magát. Nem kér, és nem kap kitüntetéseket,

Csak titkon áldja a boldog eget, hogy megismerhetett, és velem lehet. 

Egy barát kíséri, ezt az életet, Egy barát, és a baráti szeretet.