A buszon...

A buszon                                                                  írta : Makai Attila

                                                                                  2014-05-08

Álmomban az emberek egy zöld busz után rohantak

Mikor a busz megállt, leszállni próbáltam

A peronon állva körülnéztem, kaján vigyorok fogadtak

Tömegek próbáltak tömött sorokban a helyemet elfoglalni

De a buszról le sem tudtam tőlük szállni

Visszapasszíroztak a buszra, tőlük nem tudtam megszólalni

Az ajtó becsukódott, pedig jeleztem, itt akartam leszállni

A busz elindult, nem nézett semerre

Hogy ki maradt a megállóban, az ajtót is nehezen tudta bezárni

De a vezető nagyot hibázott, nem hitte, hogy valaki le akar szállni

A busz robogott, uticél nélkül

Áttört néhány barikádok, nem lassított és nem is akart megállni

Újra jeleztem, hogy nekem inkább máshol a helyem, mint itt a buszon

A jelzésem elhalványodott, majd kihunyt

A bemondóban reszelős hangján megszólalt, van pár megálló, úgy húszon

Amit kihagy, mert nem érdemlik meg ezek, hogy náluk megálljon

Nem kell neki segítség, a kormányzásban

Majd ő egyedül eldönti, hogy nekem boldogság jut-e, vagy fájjon

Próbáltam leszállni, az ajtót megcéloztam, felé tolakodtam

Az anyázás és szitokszó csapott az arcomba

Megtorolni a sértéseket, vagy elfogadni, vonakodtam

Közben a vezető, erősebb sebességbe kapcsolt, a tömeg tapsolt

Én leszállni szerettem volna, mert a megállóm már távol

Előttem egy elvakult éljenző. Nem engedett, csak valamit habzsolt

Próbáltam kommunikálni vele, de meg sem hallgatott, elfordult

Átpréselni magamat mellette nem tudtam

Lelki szemeimmel láttam, ez a busz addig ment, hogy a végén felfordult

Miért nem engednek leszállni? Ő ahelyett, hogy az utat figyelte volna

Beszélt az emberekhez, nem hagyta abba

Tiszteletet parancsolt mindenkitől, és erősen fröcsögött a bemondóba

Szidott ő mindenkit, és magyarázta, hogy miattuk vezet erre a busz útja

A tapsoló tömeget, szép szavakkal fanatizálta

És magyarázta, hogy a busznak jövője van, és teljesen más a múltja

Eddig rosszul értelmezték a busz megállóit, majd ő dönt, hogy kissé hol lassít

A jelzéseket nem fogadja, úgy sem a rendes úton vezet

Nem kell félni, majd ő bebizonyítja, hogy az út jó felé vezet és a busz masszív

Míg a bemondót hallgatom, a busz már messze a megállómtól, élesen kanyarog

Nem tudok leszállni, de nem engednek élni sem senkit

Akik a buszon tülekednek, nem lehet más, ez nem vitása mi vagyunk a magyarok