A bűvös virág
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer, egy nagy mező. A mező egyik sarkában virított, egy bűvös virág. Ez a bűvös virág, képes volt valóra váltani mindenki kívánságát, aki megérdemli. A tündéreknek az volt a feladata, hogy locsolják. Ugyanis náluk volt az a mágikus kanna, amivel meg lehetett locsolni. A tündérkirály kihirdette, hogy minden nap kötelességük, hogy meglocsolják a büvos virágot. Egész nap játszhattak, de minden nap egy feladatuk volt: meglocsolni a bűvös virágot. A tündérek felosztották egymás között, hogy mindennap más locsolja meg a virágot. Sokáig minden rendben ment. Egyszer, a legkisebb tündérre esett a napos dolga. Reggel felkelt és nagyott nyújtózott a regggeli napsütésben. A kicsi szemét, alig nyitotta ki, máris a tündérek szólogatták.Kis Tündérke...Kis Tündérke...Te vagy a napos...:
- Ne felejtsd el, meglocsolni a virágot!
- Jó, jo! Meglocsolom, csak előtte elmegyek reggelizni!
- De utána ne feledd…
- Tudom, tudom...mit is kell csinálni? (segíts neki) Meglocsolni, a virágot.
A tündérek elmentek játszani. A kicsi tündér, ottmaradt reggelizni. A reggeliző asztal felé sétálva gondolkodott.
- Mit kell csinálnom? Mit is?(segíts neki)
- Virágot kell locsolni…
- Á igen virágot kell locsolni. Megyek a kannához, ott van a csap mellett!
Ahogy elindult a csap felé, belerúgott egy kőbe. A kavics elkezdett gurulni. Gurult, gurult a kavics, kis tündérke utána futott, a lejtőn lefelé. A kavics gurult gurult, majd egy eper bokor alá befutott. A kis tündérke futott, a kavics után. Meglátta az epreket. Leült és lakmározni kezdett. Arra repült Szerafina. Ö egy idősebb tündér volt.Szerafina elmosolyodott, amikor a Kis Tündérkét látta lakmározni.Odaszólt neki...
- Ne felejtkezz meg, a locsolásról…
- Tudom, tudom! Csak még, egy pár epret szemezgetek!
Szerafina otthagyta és továbbrepült a varázshegy irányába, ahol a többi tündér játszadozott. A kistündér, hosszan nézett utána. Nekikezdett, az eszegetésnek. Ahogy szemezgetett, teljesen belefelejtkezett.Mindenáron azt mérlegelte, hogy melyik a legfinomabb, és hány epret majszolhat még be. Annyira belefelejtkezett a kostolgatásba, hogy elfelejtette a locsolást.
A bűvös virág elkezdett kókadozni. A szirmait becsukta, és a fejét lehajtotta.
Kicsivel később Szerafina visszatért a virághoz. Meglátta és elkeseredett.Még sohasem látta a büvös virágot lekókadva.
- Szegény kis virág! - odament hozzá és megsimogatta szirmait – meg kellene locsolni.
De ki lehet az, aki meglocsolhatná a virágot?(segíts neki)
- A kis tündérke…
- Igen, igen a kis tündérke feladata ma a locsolás. De hát hol lehet a kis tündérke?(segíts neki)
- Az eperbokornál…
- Az eperbokornál?
Odarepült az eperbokorhoz, de a kis tündérke nem volt sehol. Horkolás hallatszott. Megkereste a horkolás forrását. A kis tündérke aludt az eperbokor alatt, egy páfránnyal betakarózva.
- Kis tündérke, te itt alszol? A virág…
- Hagyjál aludni…
- A virágot meg kell locsolni! A te feladatod ma!
- Jól van, jól van…
Ebben a pillanatban dörgés hallatszott. A tündérkirály harsogott.
- ki a felelős azért, hogy a virág meg legyen locsolva. A bűvös virág…
Az udvaronc az iratait lapozgatta.
- Aaaaa kistündér ma a napos!
- Kiiiistüüündéééér!!!
Az ordítás hatására, az eperbokor alól, először Szerafina, utána a kistündér ijedt szemeit lehetett látni. Kikukucskáltak. A tündérkirály észrevette őket…
- Gyertek csak elő! – mutatott Szerafina és a kistündér felé.
- Jövünk már! – és lassan odasomfordáltak a tündérkirály elé.
- Ki a felelős a viráglocsolásért ma?
- Én – mondta halkan megszeppenve Kis Tündérke.
- Akkor meg, miért nincs meglocsolva???
- Elfelejtettem – suttogta olyan csendben, hogy alig lehetett hallani
- Akkor most megbüntetlek. Holnap, te neked kell meglocsolni az összes virágot a réten. De előtte, most menj és locsold meg a virágot.
A Kis Tündér elszomorodott. Lógó orral megkereste a kannát. Hol is volt?(segíts neki)
- A csap mellett van…
Odament a csaphoz és a kannába engedte a vizet. Odament a virághoz és elkezdte locsolni. Ahogy locsolta a virágot, elindult a könnye is. Elkezdett sírni. A virág locsolása, megtette hatását. Ahogy locsolta a virágot a virág lassan felegyenesedett, nyílni és illatozni kezdett. A virág megszólalt
- Miért sírsz Kis Tündérke?
A virágnak kezdett panaszkodni:
- Miért büntettek meg? Egy kicsit nem figyeltem oda. Bocsánat. Nem tehetek róla. Nagy büntetés ez. Holnap, egész nap locsolhatom a mezőt, nem tudok menni, játszani a többiekkel.
- Azért, mert ma meglocsoltál, holnap meglocsolom helyetted a mezőt - mondta a bűvös virág csengő hanggal…
A kistündér arca felvidult, befejezte a locsolást és rohant a többiekhez. Ezek után soha nem felejtette el, meglocsolni a virágot ha ö lett a napos.
Itt a vége…