A falu rossza...

A falu rossza                                                                         írta: Makai Attila

                                                                                              2020-02-04

Csendesedik a falu rossza, már nem az igazi régi.

Szótlanná vált a világ, ki lát, nem az igazit nézi.

Elcsendesültek fiatalos, nagy merész álmai.

Elcsendesültek ágyba hívó erotikus vágyai.

Kire régen oly nagyon, igazán felnéztem.

Ő az, aki volt mindig, az én példa mértékem.

Hova tűnt el belőle, az éltető parázs?

Hősként ünnepelt mágikus varázs?

Már nehezen szól, szavában olykor vétkezik,

Korccsá lett világ, karjában sokszor éhezik.

Pedig, anno őt is büszkén oktatták a jóra.

Úsztatták az árral, mégsem került fel hajóra.

Pedig elvárták, hogy adja át azt, amit félretett,

Mégsem kapta meg, az ígért boldog életet.

Elcsuklik a hangom, amikor néha látom.

Haragudnom kéne rá, mégsem bántom.

Csak megtörlöm, sokat látott könnyes szemét.

Ő csak rám néz, és nem mutatja semmi jelét,

Hogy engem, valahonnan ismernie kéne.

Számára az fontosabb, hogy mi az estebédje

Milyen szafttal van a krumplija leöntve

És mivel lett a csirkéje megtöltve

Már nem egész. A batyuja, egerektől kirágott.

Már csalódott. Elkeseredve szégyelli a világot.