A felhő...

A felhő…                                                            írta:Makai Attila

                                                                           2018-02-01

Nincs se nap, se hold... a csillagok is takarva,

Nem látom a valót, bármennyire is akarva

Állok itt, a mező közepén, a városból kiérve,

De miért jött, a máskor csellengő felhő? Ki kérte?

Ki volt az a megátalkodott, önző, gonosz ármány?

Most itt meresztem szemem az égre, árván,
De csak a felhők változatos színeit legeltetik.

Lassan sodródik tovább, fel nem emelkedik.

Itt hömpölyög felettem, itt gomolyodik,

Mindenhol csak viccet készít, meg nem komolyodik!

Sok időt vártam, hogy tovalépjen, hisz, a szél is bátor

Csak árnyékot hoz. Lefed mindent, mint egy sátor.

Pedig, csak a csillagokat kémlelném!

Ezt nem érti meg, nem érti meg épp elmém,

Csak itt van. Lüktet és a messzeségbe vágtat,

Nem ad belátást se nekem, se fűnek, se fáknak.

Senkit nem ereszt, most elnyomósdit játszik.

Csak ő érvényesülhet, más nem is látszik.

Bevallom csalódtam benne, a fejemet lehajtom.

Nem láthatlak csillagom, nincs hozzá ajtóm

Nem tudom meglesni a holdat, mert semmi sem látszik,

Itt van, mi közénk állt, az idővel és az idegekkel játszik

Nem tudja, hogy a hírnév az életben csak tekergő?

Ahogy a fény elhull, a sötétben elvész a felhő...