A felhő...

A felhő                                                                      írta:Makai Attila

                                                                                  2018-12-23

Csodálatos szép napra ébredtünk...

A varjú ma végre, nem kornyikál,

Szemében látni, hogy a szellem,

A nap sugarai, a felhőkkel hál.

A havon megcsillanó fény,

Az igézet leheletét hozza.

A féltékeny gomolygó felhő,

Réseit bőszen foltozza.

Nem akarva senkinek

Adni a gyönyörű fényéből,

Nem gonosz lélek,

Csak sugallja, az énjéből.

Nem akar osztozni senkivel,

Pokol minden perc, az ő otthona.

Nem engedi senkinek, hogy lássa,

Az élet csupán, egy mostoha.

Eltűnt előlünk a fénysugár,

Most már a felhőnek rabja.

Ölelgeti, csókolja a sudár,

Mert a karjaiban tartja.

Senki észre sem veszi,

Hogy szerelme, a halált bűvöli.

Szertefoszlik a világ,

Mégsem, mégsem gyűlöli.

Ő csak egy felhő marad,

Aki csak egyszer feledhet

Egyszer sírhat,

És egyszer szerethet.