A hó, meg csak hullik...

A hó, meg csak hullik...                                                           írta: Makai Attila

                                                                                              2015-01-25

Nem kezdhet olvadni, a szerelemnek lángja

Bíbor folyónak, fékevesztett vágya

A hó, meg csak hullik

Ha megbotránkozik, akkor se nézz félre

Ha elmegy az ihlet, járulj elébe

A hó, meg csak hullik

Fogd meg édes arcát, mert csókodra lágyul

Simogass tarkóját, mire szája tárul

A hó, meg csak hullik

Remegő kezét, apró érintéssel nyugtasd

Csókkal illesd, nyelvedet bujtasd

A hó, meg csak hullik

Ne várd, hogy vége legyen a mának

Tudd meg, angyalok a földön járnak

A hó, meg csak hullik

Mint a tengeri hullámok, kik a partot simogatják

Úgy használd kezed, mik a gyönyört adják

A hó, meg csak hullik

Dallamos lehelet, ködössé varázsolja az üveget

Elszakadni próbálsz az érzéstől, de nem lehet

A hó meg csak hullik

Csobogó tisztaság, e földnek édes árja

Meredező hegy, Erdő, vizek fohásza

A hó, meg csak hullik

Hogyan kezdjünk egy új fejezetet, egy új mesében

Egyensúly kell, a megvalósuló lágy szenvedélyben

A hó, meg csak hullik

Az utolsó sóhaj, velősen megrázza a földet

Egy utolsó ölelés, érted, melléd görnyed

A hó, meg csak hullik