A könyv...

A könyv                                                     írta:Makai Attila

                                                                       2013-06-28

Az életünk pillanatai,

Mint tépett lapok, újrafűzött elegye,

Valamikor keverünk rajta,

Meséket füzünk hozzá, de marad a veleje.

Semmit sem ér,

Ha hazugságokkal vannak, a lapok betelve,

Utólag igaz lehet,

Megkövetni az utókort, hiú ábrándokba terelve.

De a hazugság, az hazugság!

Mese csupán az egész élet, de mi marad belőle?

Egy marék föld? Pár foto?

Az életnek, úgy sem marad túlélője!

De mikor eltávozunk,

Az árnyékvilág, bús dombjaira rakva,

Vihetjük magunkkal,

Ezt a vastag könyvet, a hón alá csapva.

Lépcsőnek használva,

Ezen keresztül,az átlépés miránk hárul,

Át ama kapun,

Mely, a végtelen mindenségbe tárul.

Sokáig cipeltük,

De a könyv, most semmivé foszlik,

Másnak kell a papír,

A betűk szétszélednek, a bánat eloszlik.

A tudat sincs,

A semmié vagyunk, s a semmi a mienk,

Nem stresszel a világ,

A genetikai Én, az utódokban pihen.