A magány...

A magány                                                                  írta: Makai Attila

                                                                                  2019-06-23

A magány, az fontos dolog,

Mindig ott jár a nyomomban.

Boldogság elemészt, mégis,

Feldereng nyomokban.

Az ablakban állni és lesni,

Az eső, csendes zokogását.

Sötétség a lejtő, gödörben állni,

Bámulni, a csatorna torkolását.

Mellettem a magány,

Lágyan fogja a kezem.

Bezárni próbálni,

Akarom, mégsem teszem.

Pedig olyan jó lenne látni,

A fénylő napsugaras eget.

Kitörni a sötétből?

Félek, nem lehet.

Hova tűnt a fiatalság?

Hova lettek a barátok?

Hova tűntek a színek?

Hova űzöl, elsodort átok?

A sötét, hideggel dermeszt.

Hol indul, ezen fagynak kezdete?

Ez a rácsodálkozás pillanata,

És a csalódás éneke.

Néma szám sem szólhat,

Hisz, nincs, kinek beszéljek.

Nagy sereget gyűjtött a magány,

És engem hívott vezérnek.