A második csók esete...

A második csók esete…                                            írta:Makai Attila

                                                                                  2014-04-09

Ősszel, egy reménnyel szőtt délutánon,

Találkoztunk, mint oly sokszor, rendesen,

Előszőr, még csak barátként üdvözöltél

De az a csók után, mondtad nékem, kedvesem

Ez a szó a szádból oly aranyló csengéssel érkezett

Hogy máris láttam, az apostolok kórusát énekelni

A világ kettészakadt, az idő lelassult, talán megállt

A számat nyitottam, mégsem tudtam rá, semmit sem felelni

Néma hebegésemet, az még jobban fokozta

Hogy megfogtad a jeges két kezem, és kulcsoltad

A lábam nem engedett, nem léphettem hátra

Hamvas, édes száddal, az én számat csókoltad

A gondolatok cikázása agyamban már elnémult,

Nem éreztem semmit, csak álltam ott némán megkövülten

És karjába omlottam, mert oly édessé vált a világ

Az érzésre halványan emlékszem, azt hiszem örültem

A boldogság, a kiterjesztett vágyak küszöbét átlépve

Nem vártam semmire, csak minden így maradjon

Csókodat a számon érezve, nekem adtad a világ kulcsát

Míg világ a világ, az idő maradjon állva, ne haladjon