A múltat felismerő, keserű jelen...
A múltat felismerő, keserű jelen... Írta:Makai Attila
2018-06-15
Amikor az elvek kalodában jártak,
Akkor tett sok Magyar, hitet a mának
Hogy soha többé nem kell, aki sanyarú,
Az élet úgyis sokszor savanyú.
A menetelésből, leállni szerettek,
Aki azt csinálta, azon csak nevettek,
De csak sötétben bújva mertek,
Szűkbe szorított szájjal ebédeltek.
Csak azt lesték, hogy más ne lesse őket,
A vezér parancsára, akárkit is lőttek,
Csak megúszni a mát és a tegnapot,
Kivárták, hogy egyszer láthassák a napot.
Amit addig, lánc és béklyó takart a mélyben,
De ebben hibásak is voltak felerészben,
Mert nem mondták, ezt már nem szabad,
A vezér, ha kellett letörte mosolyod és szavad
Mindent megtett, hogy hatalma maradjon,
Akinek nem tetszik, messzire szaladjon,
Ha kellett kedvesen, ha kellett bosszúért kiáltott
Lerombolt mindent, ha kellett bárki állt ott
Félelemmel érte el, hogy mindenki bólintson,
Ha nem tette volna, fejbe mindenkit kólintson,
Utolsó leheletig védte, ama eltorzult hitet,
Amit, ha kellett a hatalom kiskönyvbe sűrített.
Így mindenki meg tudhatta, mit köteles gondolni,
És még ott is mit mondhat, ahol lehet gombolni,
Talán a vak véletlen, hogy egyszer csak vége szakadt,
A börtönök megnyíltak, ez volt a népakarat.
Így nem lehetet a bűntelent méltatlan gyalázni
Utólag lehet jót, rosszat meg-, vagy félremagyarázni
Talán akkor megnyugodott a világ nyugalmat találtunk
És utólag kiderült, ki az ellenség és ki a mi barátunk
Mert megszenvedte ezt, mát apáink vére
Szenvedtünk eleget, de ennek már vége…
Vége szakadt, mert anno ezt akartuk
De nem tűnt el, szemből talán takartuk
És ismét járja, csak járja az útját, a megvezetett sereg
Egy hallucinált vezérképért, akár élve halni meg
A hithű had, pénzen vett érdekét mára már belátja
Vak, vagy szemellenzős, ha máma, nem ezt látja
Szörnyű tekintetet adj rosszalló szememnek
Szörnyű felismerést, eme felajzott seregnek
Mert biztosan egyszer, majd a köd eloszlik
És a zsoldért vett szavazat, búsan feloszlik
De nem csüggednek akkor az elárult százan
Beállnak egy másik zászló alá, mind ahányan
Új rigmust tanulnak, hisz a zászló más lett
Új irányba indulnak, hisz az elveken gyász lett