A napsugár

A napsugár                                                                            Írta: Makai Attila

                                                                                              2021-02-18

Összegyűjtötte erejét a téli nap

Tudja, hogy cserébe, csak mosolyt kap

Felhő sem csorbítja, nagyra nőt, erejét

Kibérelte már magának a világ tetejét

Még a kissé megolvadó hóember sem bánja

Rácsodálkozik, a napsütötte nagyvilágra

Mintha az éltető fény, az ölébe ültetné,

Anyaként becézve, a nagy hasát süttetné.

A fák ágai között megbúvó kis verebet szánja

Aki csivitelve az etetőben is, a tavaszt várja

Körbe öleli a világot, bárkinek a cselédje,

Megelégszik, ami van, nem kér semmit cserébe.

Drága, legnagyobbá váló, éltető leg felség

Kit remélem, jó sokáig összetart a teljesség

Azt kérem tőled, édes, szerető kincsem

Hogy oda is vigyél világot, ahol nincsen