A semmi közepén...

A semmi közepén…                                                  írta:Makai Attila

                                                                                  2015-06-07

A semmi közepén, egy gyenge fénysugár,

Benéz lámpásával, a sötétet tanítja félni.

A világnak nem elég, több fény kell neki,

De evvel, senki sem tudna, szembenézni…

A semmi közepén, búskomoran széken ülök,

Mert, Te nem vagy itt, és végtelen a csend,

Hogy távolba hív, a kötelesség kies szava,

Így, csak a széken ülök. Ez az életben, a rend.

A semmi közepén, életet adni a semminek,

Sok hűhót rendez, majd a közepébe csap,

A szenvedély tüze, csak egy égi villanás,

Egy csöpp boldogság. Minden látomás csak.

A semmi közepén, csak az ábrándok élnek!

Csordultig telt szívemmel, most csöndre vágyom,

A semmi, csak egy becsúsztatott élet metafora,

Most csak egy kis csöndre, csöndre vágyom.

A semmi közepén, társam pár harmatos szirom,

Egy mezőről letépett, bátortalan szép virág.

Elsikkasztott életet megragadván, de megalkuvó.

A fogyatékossága miatt, lehet oly szép a világ.

A semmi közepén, ragyog, mint egy csillag,

Mintha a gyémántos mező, széljárta kozmosza lenne,

Elfogyhat a világ körülöttem, bezzeg itt ballag,

Talán innen származom? Mégis, itt élek benne!  

A semmi közepén, csak várok ebben az űrben,

Csak szemlélem, a körülöttem folyó életet,

Harcolnék a sötéttel, harcolnék a bosszúval,

De mégis inkább, köszönném a létemet.

A semmi közepén… itt a semmi közepén!

Kutatom, hogy leljem meg, a békét magamban,

A megnyugvás, kényszeredett mosolya az ihlet,

A bátortalan-bátorság, teljesedik ki a szavamban.

A semmi közepén a sorsom, elfogadásra kényszerit.

Megtanít az eszmélés, hogy a henyélő is vétkezik,

Egész végig, egy apró verssor motoszkál a fejemben:

A semmi, nem kézben fogható, nélküled, mégis létezik!