A szekrény

A szekrény                                                                                        Írta: Makai Attila

                                                                                                          2020-11-09

Szembenézni önmgunkkal, a tükör előtt állva.

A zokogás bennem elhal, nem vagyok én árva!

Megvan mindenem, egy szekrényembe zárva!

Leltárt is készíthetnék, mindent megszámlálva.

A magány is itt van egy polcon, másnak is látva.

A magány, amit eltöltök ebben a világban járva.

A rossz és még rosszabb, előlük nem hátrálva,

A magányt elteszem festett, díszes ládába zárva.

Csak itt legyen a hitem mellé, a polcon hálva,

Itt lehet igazán a kontrol is kontrolálva.

Elvesztem büszkeségem, ezt mindet látva,

A szám is úgy marad, a látványtól tátva.

A bátorságom, itt fekszik elbújva, meghátrálva.

Sokat kell keresni, önön sorsát meghálálva.

Csak a remény élteti, a végzetét megtalálva,

Nem lehet magában ő sem magától elszállva.

Itt van még a többi között a szívem doktorálva,

Pár ember szeretetével magasan komponálva.

A lelkem is itt repked a szabadulást várva,

Ha életem véget ér, a szekrény be lesz zárva.