A szellemem lépdel...

A szellemem lépdel                                       írta Makai Attila        

                                                                       2013-05-29

A szellemem lépdel, hatást ad a képnek,

Te nevezhetsz engem, csúnyának, vagy szépnek.

Tudom, hogy hívtál már, ártatlan kevélynek,

De ne feled, mézes csókot adni, az igéző éjnek.

Ne félj lábon ragadni, megállítsd, ha mehetne.

Vagy engedni kívánod? Ez Szójáték lehetne

Így néz ki a mennyország? Vagy pokolra váltod,

A makulátlan pillanat, mi fejtetőre állott.

Minden varázs szerteoszlik, ha rosszul találod,

Ha végigkísér életeden a gyermekkori átkod.

A kérdés az, hogy mit akarsz! Sok virágot, mi díszlik?

A zárt ajtón, ha kedvesen kopogsz, talán megnyílik?

Mond ki az akaratod, miben látod igazán elérhetőnek,

Csak egyet, mit akarsz, mit nem teszel cserélhetőnek.

Találd meg, hogy mit kívánsz, egy életed van rája,

S ha megtalálod, betoppan, életed igazi bája.

Onnan van életed! Onnan számít a születésed!

Azt a pillanatot, mélyen, agyadba bevésed!

Mert mindent akkor tudod meg mit ér, ha már elvesztetted!

Az első szerelmed, a karrier, család, az utolsó leheleted!