A szerelem egy elfoglalt kényelem

A szerelem egy elfoglalt kényelem

irta Makai Attila

                                                           2013-02-26

A szerelem egy elfoglalt kényelem

Egy átrostált,egyedülléttől félelem

Egy védekezés,egy megunni nem tudo,

Uj erőt adó,rózsaszin posványba csapo

És néha gyülöletbe átcsapo

Unalomig megujjuló kényelem

Megtörni kevés vagy,Igy hajt vezet előre

Nem mutat semmit,csak szépséget belőle

Utólag belátott hibák összegyüjtött halmaza

Amiből csak azt tudod mondani,nekem kell haza

Mindenkitől elzárod,de elzárni rémes

Hogy elvegyék tőlem,más mindenre képes

Vigyék el tőlem,helyére szurkot öntsenek

Ne nézzenek ki vagyok, fejemről vakon döntsenek

Mert el tudtam engedni,az áldott orvosságot

Mi többször életet mentett, nem röpke vigasságot

Nem kell nekem,itt helye nincsen

Nem adnék cserée semmilyen kincsem

Nem kell nekem, az másé legyen

Miatta nem futkosok, földön s hegyen

Miért kaptam?Tán érdemem szerint,hogy élek?

Megkapni? Hozzáérni is átkozottul félek

Belátom, mégis kell nekem ez az elátkozott dög

Mindent miatta eldobok,vigye az ördög

Kell!Had fogjam gyömöszöljem mellkasomba én

Mondom kell!Had melengessen a rideg tél közepén

Adjátok nekem,adjátok vissza

Érzelmeim kuszák,csak vágyam tiszta

Akár letérdelek érte,csak vissza kérem

A jóságomért ez legyen a bérem

Kell nekem,had lubickoljak benne én

Igy maradok megtürten a paradicsom szélén