A szerelem értelmezése

A szerelem értelmezése                                                                     irta Makai Attila

                                                                                                          2013-04-15

A szív mily módon értelmezi az életet, tággal!

Néha a Szerelmet összetéveszti a bujasággal,

Néha meg bajt hoz ártatlan fejünkre,

Csakhogy beálljunk a sorba, a helyünkre.

Milyen békés lenne az élet szerelem nélkül!

Csak munkáról szólna, s az ember vénül,

Mily harmonikus, mily nyugalmas,

Mily kiegyensúlyozott, mily unalmas.

Megbánni a múltat, üres időnek pocsékolása!

Fő a megtalált tudás megszerzése, birtoklása,

És tanuljunk belőle, mindenből tanulni,

Míg elménk befogadni kész és nem kezd fakulni.

A szívnek engedj, gyémánttal szegélyzett utat!

Amíg az ember él, okulni szeretne mindenből, kutat,

Kutatja a szerelem áldását, érverését,

Belátja a szerelem hibáit, tévedését.

Tévedés szót írtam e sorokba serényen,

Mert mutatni szerettem volna keményen,

Mit nem! Meg nem láthatunk rögtön,

A szívnek érzése, rácsból font börtön.

Honnan erőszakkal kitörni, ember képtelen,

Egy földbe ásott lefedett gödör, egy verem,

Innen csak egy másik cella moshat tisztára,

Kimenthet onnan, de nagy ennek az ára.

Így máshol lehetsz fogoly, önmagad fogja,

Mert akarod, hogy mindig, valaki a kezedet fogja,

Magunk ellen vitázhatunk, mondhatunk bármit,

Elköteleztük magunkat, s már semmi sem számit.

De mindig maradjunk meg szívből szeretni,

Ne engedjük meg a tudatnak bőszen feledni,

Szerelmet, mint tükröt tartsuk magunk előtt!

Mert az ármány és békétlenség mindent benőtt!

Szerelemben a lét, az életed úgy kell élni,

Ne bátortalanodj el, nem kell félni!

Szerelemben élni mindennel felér,

S ha az életed egy ponton véget ér,

Marad az élet nélküli szerelem!

Talán ez marad, nagyon,

Az életed végén ezt viszed magaddal,

Ez a tied, a „vagyon”!