A szerelem kérdése
A szerelem kérdése írta:Makai Attila
2014-01-13
A felkelő nap sugarait látva,
Talán, ráeszmélek a nagyvilágra.
Se a tudás, se az eszme,
Se a törvényektől verve
Senki nem akarja és tudja,
Megmagyarázni mi a kódja!
A léleknek adunk formát?
Feldíszítjük, égi pompát,
Varázsolunk a földre.
Éledezünk nyakra, főre.
Az élettől, kicsi életet kérünk
Elképzelt mondatokat, félünk
Képzelet világban élünk?
Amit a fejünkben élünk?
Vagy csak sóvárgunk, minden este?
Miért vágyódunk a szerelemre?
Vagy a romantika, csak mítosz?
Manipulációval befedett, mítosz?
Egy álomkép, lépteink nyoma?
Egy ajtóval ellátott, kicsiny szoba?
Több ezer éve próbálják leírni,
Biológiai fogalmakkal körülírni,
A tökélyhez ragaszkodás fényét,
A gyomorgörcs előforduló létét.
Amit csak hiszel, út az igazsághoz?
Néha semmi köze a valósághoz!
Amit, nem lehet tanulni képzéssel,
Csak egy diófa alá beállni, egy kérdéssel:
Ősbátyám, mond meg, hogyan lehet megosztani?
Irányíthatatlan szívedet, több részre felosztani?
Hogyan vagy képes, magadat delejezni?
Mond ki: képes vagy, az érzelmeid kifejezni?
Hogyan lehet, ha találkozunk, megnyílik a világ
Ha elmegy, egy vaskapu záródik, elhervad a virág
Úgy érzed, rabja vagy, elvesztél
Nincs nélküle nyár, vagy hideg tél
Olyan mintha egy tálcán, csokoládét kínálnak
Mintha kimondhatatlan mondatért, bírálnak
Bármire reagálsz, ami hatalmas és veszélyes
Tétovázol mégis azon, ami szenvedélyes
Értelem vagy érzelem, … melyik a jó felelet?
Micsoda dilemma, meglátni,… mondjuk a keletet?
Meglátni a csodát, például, mikor a nap felkel
Melegség még nem fűt, de ő mégsem kertel
Éberlétet ajándékoz, a világnak ennek a felére
A vétség lehetőségét adni, az ember kezébe
Hogy miért kell választanunk, talán mert kevés az idő
Meglátni a csírát, mely a virágból kinő
Miért jó a szerelem? Gyakran megsebez…
Vértben járhatsz, mégis a falra felszegez
Hullámok harca, tévedések tévedése
Rózsaszirom Arca, a valóság szétverése
A semmiben dúskálunk, s lőn
Mégis mindig váratlanul jön
Megszédülünk, mégis kívánjuk, hogy a pörgés, gyorsabban hajtson
Bár megállíthatnánk az időt, hogy a boldog pillanat örökké tartson
Sok még a mondanivalóm, bár befejezem, hagyom
Hogy legyek azzá, aki nem vagyok? Mégis szeretném nagyon
Nyomot hagyni, nyomot a homokban
Meglátni a szépséget összedőlt romokban
Barátságot kötni egy igazi rejtéllyel
Mert mi élünk, az emlékek terhével