A Szerelem szenvedés...

A szerelem szenvedés                                                           írta:Makai Attila

                                                                                              2013-10-08

A szerelem, szenvedés!

Egy kellemes, csodálatos szenvedés!

Mikor, megérzed édes leheletét,

Nem érzed mekkora a tét,

Nem törődsz, a jövő áradattal,

Csak a beígért, mézédes jattal

Mely a mellényzseb alatt dobban,

A test alap hőfoka, fellobban.

Csak érzed, azt az értékes borzongást,

Ami édes, és agyadban a tolongást,

Ami képes, mindent elrontani.

Az érzés olyan, bámulatos, ami,

Apró kis darabra tör szét,

Majd, összerak, és nem vét

Minden a helyére kerül, csak máshogyan.

Törötten összerakva, de mégis boldogan.

Mert, mi a boldogság?

Gondolkodni rajta, botorság!

Amikor, ébredsz, és mosoly ül az arcodon.

Amikor, bántanak, de nem veszed zokon,

Amikor, zene nélkül, táncolnál a ködben,

Amikor, szárny nélkül a szíved, felhőkbe röppen,

Amikor, szerelmedre nézel és benne, magadat látod,

Mint tükör, mit soha nem érhet, és nincs is rajta átok.

Amikor, varázslattal, vagy becéző szóval se tántorít,

Nem üldöz, csak lassan kerít hatalmába, mámorít.

Amikor, a szavak, már nem az értelmüket érik,

Amikor, az ajkak, saját életüket élik,

Amikor játszik a buta gondolat,

Hogy a szív, mindig nálad marad,

Amikor, kemence nélkül, sütöd kenyered,  

Amikor nekem adod kezedet, mert imádom a tenyered

Mert, minden kis részletet, imádok rajtad.

Mindig azon jár eszem, mi a legszebb rajtad,

Mérlegelem, talán a lelked?

De, úgy érzem, te neked,

Van más előnyöd, ismert

Nem tudok dönteni, mert,

A nevetésed talán az áll legközelebb hozzám,

Az aranyfonál, mit teker az én rokkám.

Szeretnélek, mindig, nevetve látni,

Igéző mosolyoddal, az égig szállni,

Szállni, szállni, szállni,

A szerelmedet, meghálálni.