A szörnyű szél

A szörnyű szél                                                           írta: Makai Attila

                                                                                  2023-04-01

A szörnyű szél, mindent elsöpör.

Jelent, sőt múltat, egy igazi sötét gödör.

Hirtelen érkezik, mintha szépre emelnéd.

Elszáll, int, mielőtt észrevehetnéd.

Az út felett járva, ragyogva, szállva,

Feltérképezi az alatta elnyúló tájat.

Nem ért semmit, hogy mi a bánat.

Az ő emléke, egy tóból tükröződik,

Vagy csupán képzelgés, bűnöző hit.

Az a gondja, hogy nem hallja senki,

Gondolja, és egész életében keressen,

Ki is lehet ő? Mi lehet a hangja?

Talán nincs is neve, se rangja,

Talán nincs is semmi, ami felér hozzá.

Talán nincs szó, ami elér hozzá.

Nem hall, nem érez, csak él a rengetegben.

Felszáll és játszik mindennel a fellegekben.

Néha megpihen, néha a felszínen

Keresi, mindent, mi megmarad belőle.

Néha játékos, olykor nevetve búsul.

Néha szépnek tartja magát, de tudja rútul.

Mindenki azt hiszi, hogy ő egy szörnyű szél.

Pedig érzéseit megérteni, nem könnyű. Fél.

Az indulatával is csak ezt palástolja.

Hisz a világnak, csak egy magán szolga.

Ő az életed, s talán a halálod.

Ha keresed, tudod, hol találod.