A tavasz...

A tavasz                                                         írta: Makai Attila

                                                                       2015-09-28

A szökkenő nyár tüze, fénye ki gyúl

Mikor az első jégcsap a földre lehull

Még érleli magában a fagy gyűrűjét

Míg távoli pattogást hallat a lét

De meddig szárnyalhat? Meddig a jég

Hullik a könnye, az olvadva szép

Szurkol a táptalaj, Fel ügyesség!

A táj vad szépsége, nem üresség

Tele van mindennel, tele a kép

Fehér és fekete csokra, de szép

Csodálat nyűgöz le, hódol ki fél

A tavasz hangjára, a hótól kitér

Annyi a társaság, hisz ott van a dér

Az ember nem érzi, hogy egyedül él

Nincsen most egyedül, hisz vele a cél

A kristályok olvadnak, halott a dér