A tenger szerelme...

A tenger szerelme…                                    írta: Makai Attila

                                                                       2015-04-27

Sötét volt az éjszaka, így kezdte, a startot

A hullám, lágyan, álmosan verte a partot

A csillagok, mint megannyi mákszem, mely széthullott, egy tálcán

Csak ültem és merengtem bágyadtan, a hullámok táncán

A parton ülve, az éjszaka, csodálatos neszeit hallgattam

S közben, csak rád, csak rád gondoltam

A gondolatok feléd, csak feléd szárnyaltak,

A hullámok közben, egy nagyobbat, a partból faltak

Egy tengerpart, a színhely

A fehér csipkés haboknak, sírhely.

Mégis, kedélyes hullámzó, a tenger

Félve tán a csalódástól, de semmit sem mer

Az ember, legszívesebben itt élne

Az álmoktól, megnyugvást remélve

A tenger is, csak a tekintetekbe kortyolva ámulja

S állandóan a szárazföldet, mindig a partot bámulja

Pedig ott a tengeri mélyben, zenét hall az ember

Mint a szív morajlása, ha jön a szerelmi úthenger

Meglelheti önnönmaga, az elcsendesült valót?

Tenger a csendben, nem érez rosszat, sem jót?

Egyre több fény gyűlik, az éjszakában

Végül kivilágosodik minden, a homályban

De hogyan hagyhatnánk itt, ezt a csodás világot

S otthon a négy falnak adnánk a szerenádot

Itt kellett lennem, az érzésbe beleburkolózni

A napfelkeltét a tengerrel látni, csókolózni

Ezt látni kell! Egyszer? Ez az igazi talány

Mert mindig semmivé foszlik, és elvész a magány

Elvész a gyötrelem, a világnak csúfondáros átka

A felkelő nap a csábító, és a tenger a mátka

Kibukkan, a nap homloka indul az égre

Megmutatja sárgásvörös testét végre

Mintha ölelné mátkáját, a tengert karjába fogja

Fényből utat épít, széles út a tengernek a fogja

Lassan kúszik fel a felhők fölé, az égi harcos

A tengeren az fényes út, a hullámoktól Karcos

Leírni is nehéz, mikor a nap elkezdi égi utazását

Nekiiramlik, hogy elkezdje a szerelem kutatását

De még utoljára, nehezen engedi el kedvesét

És végül, a szerelmi fényes út, foszlik szerteszét

Boldoggá tette, hogy begyújtotta égi fáklyáját

Egész nap szerelmi pillantásokkal illeti mátkáját

És alig várja, hogy ismét, egybe forrjanak

A nap végén egymáshoz, ölelve szóljanak

Ezt nyújtotta nekem, ez a mai, csodás reggel

Végre láttam, hogy a nap, a szerelmétől felkel

Ezt szerettem volna veled, szerelmem, megosztani

A szívemet én is így tudom veled, megosztani