A tengerimalac, és a szivárványhal

Egyszer volt, talán nem is volt, egy szobában, a 6 éves Norbi szobájában, élt egy tengerimalac. Gusztáv volt a neve. Gusztáv napokat el tudott tölteni a ketrecében. A ketrece, jól volt berendezve. Volt benne: kicsi házikó, alagút, lépcső, és volt benne etető és itató tál, és volt benne toalett is. Norbi mindig, minden nap, etette Gusztávot. Egyszer, az egyik nap, reggel nem jött Norbi. Gusztáv sokáig várta. Egyszer csak megunta a várakozást, és az ajtó felé indult. Az ajtó, nem volt rendesen bezárva. Kicsit az orrát nekinyomva, kinyíllott. Gusztáv elindult reggelit keresni. Gusztáv ketrece a Norbi íróasztalán volt. Elindult az íróasztalon keresztül, az ablak irányába. Egymáson pár könyv magasodott elötte. Gondolta, felmászík és körülnéz. Felmászott az Ablak- Zsiráfra, majd az olvasókönyvre, következett a matematika könyv, az írás könyv és a daloskönyv. A könyvek tetejéről körülnézett.

Biztosan emlékeztek, mit keresett?

• Reggelit!

Igen reggelit, de mit látott meg? Egy akváriumot, az asztal melletti polcon. Az akváriumban, volt valaki. Gusztáv először csodálkozott, mert nem tengeri malacot látott. Lemászott a könyvekről, és odasietett az akváriumhoz, megnézni. Ilyet még nem látott. A berendezett akváriumban élt egy szivárványhal. Hosszasan nézték egymást! A tengerimalac, nem látott még ilyen szép halat, de a hal sem látott még tengerimalacot. Gusztáv az akváriumhoz dugta fitos orrát, és megszólalt.

• Szia! Te ki vagy?

A hal csak tátogott, Gusztáv nem értette, mit mondott. A hal felúszott a víz felszínére. Gusztáv is követte. A függönyön felmászott a szekrényre. az akvárium fölötti polcot célozta meg. A polcra átlépve, odasietett a szélére és lenézett. A halacska odaúszott, és megszólalt:

- Szia! Te nem vagy hal ugye?

- Nem! Én tengerimalac vagyok. Gusztávnak hívnak!

- Engem Bim-bum-nak hívnak! – mutatkozott be a hal! Gusztáv elnevette magát.

- Hogy hívnak?

- Bimm-bum! Ebben nincs semmi nevetnivaló.

- Miért kaptad, ezt a nevet? – még mindig nevetve.

- Azért mert, ezt meg tudom csinálni! – És leúszott az akvárium aljára, majd lendületet gyűjtve, elkezdett a felszín felé úszni. Amikor felért, kiugrott a vízből, a farok úszójával a víz felszínéről kis vizet csapott szét (ez volt, a bimm), majd belecsobbant a vízbe (az volt, a bum). Az eddig nevető Gusztáv arcáról eltűnt a mosoly, és a csodálkozás vette át a stafétát.

- U… ezt hogy csináltad?

- Nem nehéz! – Gusztáv még mindig az előbb bemutatott trükk ámulata fogságában volt. Bimm-bum, elkezdte faggatni

- Te honnan jöttél ide?

Gusztáv kissé felocsúdva megszólalt

- Az asztal végében, látod azt a ketrecet? Abban lakok!

- És mit keresel itt?

Gusztáv már elfelejtette, hogy mit keresett. Segíts neki, Te biztosan emlékezel, mit keresett?

• Reggelit!
• Igen… reggelit keresek. Norbi elfelejtett reggelit adni.
• Ma még nem jött be a szobába. Laci barátjánál aludt, az éjjel. Hallottam, amikor megbeszélték telefonon, hogy este a Lacinál, pizsi party lesz
• Az mi?
• Nem tudom, csak annyit, hogy az esti ruhájában elment tegnap este, és ma még nem láttam.
• Itt hagyott?
• Ne aggódj, visszajön! Ha már így beszélünk. Megkérhetnélek valamire?
• Mondjad, mire akarsz megkérni?
• Eléggé hideg a vizem. A vízmelegítőt, be tudnád kapcsolni?
• Az mi? A tizmelegítő?
• Nem tíz, hanem vízmelegítő. Ott van a sarokba - mutatott az orrával, Bimm-bum.
• Remélem, elérem.

Gusztáv a függönyön lemászott, egy polcnyit, és az akvárium háta mögé érve, a két hátsó lábára állva, az elülső mancsával éppen hogy, de elérte a kapcsolót, és ahogy a lámpánál látta, átkapcsolta a másik állásba. A melegítő elkezdett dolgozni, és kissé langyossá tette a vizet. A hal úszóival integetett, hogy köszöni, már nem fázik! Gusztáv integetve elköszönt.

• Majd valamelyik nap visszajövök! – búcsúzott, és indult vissza a ketrecébe, várni Norbit.

De miért is várta Norbit?

• Azért, hogy reggelit adjon neki!
• Igen a reggeli – mondogatta magában, miközben a függönyön ereszkedett le az asztalra. Majd az asztalon végigfutva, bemászott a ketrecébe. Megnézte a tálkáját, ahol az ennivalót szokta kapni. És csodák csodája, egy kicsit megbarnult, almagerezd volt benne. Norbi nem felejtette el. Még este odarakta, a tálkájába, a reggelit. Gusztáv reggel annyira el volt foglalva az alagútjával, hogy nem vette észre a reggelijét. De nem bánta meg, mert egy jó barátra lelt cserébe, akihez néha, ha unatkozik, átmehet beszélgetni. A lépcsője tetejére lépdelt, onnan nézett az akvárium irányába. És meglátta, Bimm-bum barátját. Integetett neki, és ő is látni vélte, hogy a nagy úszóival, Bimm-bum is visszainteget…