A teso...

A tesó                                                                                   írta: Makai Attila

                                                                                              2019-11-09

Néha az a baj, hogy egy pofont is megérdemel

De néha a kibékülés is méltat, felemel

Néha egy bicikli út, az, ami a boldogságot hajtja

Néha úgy érzem, a tesó is, megrögzött balga

Néha úgy érzem, fölé kell magasodnom

Néha, belátom, kicsiként, ez az én sorsom

Néha elkel viselnem a sok elfojtott fájdalmat

Néha pedig csak a mosolya a boldogság ráhajthat

Néha csak azt mondom futva „Anya védj meg!”

Pofonok elől szaladva rohanok, a messzeségnek

Néha megtorpanok, és tükörképem nézem

Néha a tudatlanságom tétován tetézem

Néha vágyom megnézni az iskolát

Néha összekeveri a naggyal a kis korát

Néha nem ad mézet enni a macimnak

Álmomban sudár nevet adok a pacimnak

Néha nem látom, hogy mit ér a megbocsájtás maga

De néha, igen is a tesót, szeretem szeretni

Néha elgondolkozom, milyen jó a tesó szerető szava

Néha látom őt, a világra boldogan nevetni