A Tiszában megcsillanó, reggeli nap...

A Tiszában megcsillanó reggeli nap                                      írta:Makai Attila

2015.09.04

A hajnalban is hatalmába kerít a fény szeretete

Nem tudjuk biztosan, hogy honnan jön az eredete

A fény, az isteni fény mely oly sok színben játszik

Aminek a koszorúja, csak egy vízcseppben látszik

Derű napfény boldogság, a beteljesülésnek vágya

Elérhető lenne? A kikelet, tékozló, buja ágya?

Megmutatni magát, a fénynek csak egy villanás

A vízpartról nézve, egy aprócska hullám csillanás

A Tisza partján ülni, és várni a bekövetkező holnapot

Szótlanul órákig nézem, az előttem elhaladó folyamot

A hömpölygő fodrokat, a hullámok érkezését, a színeket

A tükörképben lefelé néző hidat, és rajta a csillogó síneket

A Tisza part oly hívogatóan nézet, oly szerelmesen

Az éjszaka is titkot ígért, és marasztalt, oly kegyelmesen

Én nem tudtam elhagyni őt, a szerelmem csábító lángját

Éji suttogás járja a víz felszínét, követelve az égi máglyát

Beledörrent a hajnal, a derengés hozta meg az első változást

A felszított tűz vágta rá válaszát, az este most kezdi távozást

Az első fények ereje,  narancsos lilára az eget feltöltötte

A Tisza habjai közül a fény a butykosát lassan megtöltötte

Ettől a látványtól kívánom felfedezni magamban az életet

Amit a sejtelmes napsugár, örökre a szívembe égetett

Beférkőzött a bőröm alá is, tudom megváltás nincsen

Az érzés nem megvehető akármilyen eltékozolt Kincsen