A titkok...

A titkok…                                                                             írta:Makai Attila

                                                                                              2018-09-16

Még csak feltétben élek,

Ében éjjel

Pár édes levél, csupa sületlenség

Bár létben él a mentség

Mindentől megvédelmez

A tollam hegye, amíg ír

Mint egy jelmez, amit felvesz

És minden lapra, csak a saját igazát írja

És sírva dermedni meg

Mikor önön igazát szeretné megérteni

Gyökeret adni mit feléledni vágyik

Titkos édes gondolatok… fázik

Titokban létezik, és vakok, akik nem élni látják

Egy fáklyát hordoz magán a papír

Mikor írok, könnyektől ázik, mert sírok

De van, amiről nem ír a toll

Némaságot fogadott

Ezt nevetve bánta

Mert tud ő valamit, s beteheti zsákba

És mély gödörben, a virágok tövében

Léte, ébren tarthatja, egy rejtély a magja

Egy be nem vallhatott förtelem

Remegő küzdelem, mely a papíron folytatódik

Egy-egy elejtett célzás

Nem lehet példás, kinek, ilyen jó fogásából

A patak csobogásából, ki lehet tudni

Milyen vétekkel lehet alkudni a sorssal?

A tollamból jöttem elő, ez a sava borsa

Ne kérdezze senki, mi volt a költő gondolata,

Hisz tollam, a papírra róva ír

És talán nincsen hír, mit olvasni szeretnék,

Csak a kék festék, amit önön magából adott.

Hogy leírhassam, azt a végtelen nagyot

A titkok elképesztő jelenét és múltját

Elfeledett, mélyre ásott kútját, amit szeretek akarni

Ami, a titkoknak takarni szeretné, félve élét

Egész énem létezését