A vágyak...

A mindennapi elfeledett álmok, vágyak…                                 írta:Makai Attila

                                                                                              2014-04-03

Tépésre váró vágyak, ott sorakoznak,

Az íróasztalfiókban, és kornyadoznak,

Mert keresik a beváltásukra szánt időt

Mit lehet, hogy már elfelejtett, de kinőtt

Belőle egy gigantikus vágyálomnak

Mondható halom, mely már kárálónak,

Lármásan csevegően nyugtatják a napot,

Hogy majd ma teljesítés várható. De kapott

Helyette, megannyi fityiszt, ami már nem

Elégíti ki, a várakozás nyűgjét. Mert pár nem

Még helyre hozható lett volna, eltekinthetővé

Vállhatott volna, itt a fiókban, de feltekinthető

A polcra, ott is van belőle, de garmadában,

Tömegesen sorakoznak, az egész harmadában

Még a tárgyra utaló bekezdés sincs kitöltve,

Nincsen megnevezve a lényeg, de kitörve

Lett a nyaka rögtön és fel, ide költöztették,

Mert a fiókban betelt a létszám, de fölöltöztették

Új köntöst adtak megsárgult domborulatára

Amit meggyötört a várakozás, de az év fordulatára

Vágyakoznak, hátha lesz egy mámoros hajnal

Amikor az ígéret beváltásra kerül, de nagy baj  

Hogy a beléjük fektetett oly sokmérföldnyi

Pillanat, években számolható, de mégis bődli

Amivé változott, egy teletömött raktár, egy felhalmozó

Egy gyűjtögető vágya. Ami arra vár, hogy egy hámozó

Valamikor jöjjön és a vágyakat, amik rosszak, vagy tévesek

Kiszórják az útra, amitől az út fényesebb, de tisztább

Nem lesz. De végre már nem a polc és az évek rabságában

Éli mindennapjait, hanem szabadon, a rengeteg vadságában,

Töltheti a vágy, a vágyait…