A vágyakozás az életnek csodája…

A vágyakozás az életnek csodája…                                                 írta:Makai Attila

                                                                                                          2018-07-18

A vágyakozás az életnek csodája

Az emberi létnek éltető múzsája

Egy jól megálmodott pillanat, nem késztetés csupán

Elindulni a megvalósításig, elindulni a vágy nyomdokán

Előre, becéző szavakat kezdeni, keresni serényen

Ami kifejezi, a vágy, hívó szavát és beüt keményen

A szív olyan bugyraiba, ahol a szétszakadás, áltatás bűne

Az elszakadást lehetetlenné képzelt, merészség műve

A vágyakozással, az érzékiség hívható a színtérre elő

Ahol nem a színpadi játék és nem a megjátszás a nyerő

Ahol, a beteljesülés meghitt várakozása próbál felélénkíteni

Ahol a test minden egyes sejtje szeretne kinyúlni, és megérinteni

Megtapasztalni, a fények és érzékelések magas csúcsát

De most mondok egy megválaszolatlan, tökéletlen furcsát

Ami miatt, a sötétben és derengésben is mindjárt fény kigyúl

Amikor a vágy a csúcspontot elérte, szép halállal földre lehull

Mert beteljesítette vágy a célját. Így megszűnt vágynak létezni

Nem siratható, nem bánt, ha elvész, hisz vele tilos bátran fékezni

Csakis tőle lehet olyat kérni, csak tőle tudok viszonzást remélni

Hisz ő tanított meg bátran a cél felé lépni, és a világban élni

A vágy...Egy hosszú fonással kontyba font tincs

Addig él, ez a minden, a mélyre elásott kincs

És a stafétát egy másik valós vágynak átadva megürült helyét

Diadalmasan megízlelni az elmúlt vágy jó méltató kegyét

Mintha minden bűnt egy csapásra ő selyemmel fed

Lehet, hogy elfeledik őt, mégis az embert menti meg