A vándor...

A vándor…                                                   írta:Makai Attila

2015.06.16

Erős gondolattól vezérelve, foltos sokszínű ruháját, a kezébe fogva

Elindult végre, elindult világgá bezárt országának cella fogja

Tarisznyát a vállára vette. Elindult és nem nézett hátra

Jobb reményekért elindult mondhatni a nagyvilágba

A vándorlása közben eszébe jut a tájról Magyarország

Vagy inkább lesz hazája a többi kietlen ország?

A többi nemzet, talán vállán hordozza?

Ő csak megy tovább, közben bocskorát foltozza.

Amiért elindult, nem kellett büszkeség, csak ezernyi alázat

Hogy miért döntött így drasztikusan, van rá magyarázat

De nem mondja senkinek, csak arcát a tenyerébe temeti

Könnyekkel küszködik, most másképpen nem teheti

Menekülni az újraosztott szétrabolt hazából

Elbújni, dolgozni a hazától oly távol

Felrejlik az ígéret, de, hát minek tartogassa

Az anyja már nem sír, a ténybe belenyugszik lassan

A politikát nem bírja, van itthon pár zűrös elem

Egy beszélgetésbe nyilatkozta: itthon a helyem nem lelem

Ment inkább tovább vándorolt, nem nézett hátra

Tudta, hogy majd elmúlik a honvágy, az ég az ő sátra