A világot látó kiscsibe

A világot látó kiscsibe.                                                          Mese

Írta: Makainé Oláh Anetta és Makai Attila                          2024-06-10

Egyszer volt, hol nem volt, a Gellérthegyi mandulafákon túl, még a Gazdagréti betontengeren is túl, volt egyszer egy kis falu. A falu közepétől, csak tízlépésnyire élt egy ember, Foxi nevű kutyájával. Tőle hallottam, a kiscsibéről szóló mesét.

Egyszer egy kiscsibe elhatározta, hogy világnak indul. A kis faluban, ahol élt már annyi mindent látott, hogy kíváncsi volt, más világok csodáira. Az egyik nap, Szajkó mama érkezett hozzájuk látogatóba. Felrepült, a tyúkól kerítésére és ott megpihenve kezdte mesélni történeteit, egy csodás világról, ami az ő otthona körül létezik. A kiscsibe vágyakozva hallgatta az elbeszélést. Akkor és ott döntötte el, hogy meglátogatja Szajkó mamát, hogy meg tudja csodálni Szajkó mama házának kéményét, cseresznyefáit, és itatóskútját, ahonnan, mindig hideg víz csordogál ki a kicsit mohás csövön. Ezért amikor Szajkó mama indulni készült, a kiscsibe odaállt elé és azt mondta.

            -           Szajkó mama! Holnap elindulok hozzád és meglátogatlak.

Szajkó mama csak annyit mondott búcsúzóul:

            -           Gyere csak. Várlak uzsonnára.

A kiscsibe, még szerette volna felsorolni Szajkó mamának, hogy milyen finomságok a kedvencei, hogy azokkal szerette volna, ha várja vendégét Szajkó mama, de Szajkó mama, már elrepült, az ő csodás világa felé.

Másnap reggel, ahogy a kiscsibe készülődött a kirándulásra, a házak felett megjelent egy haragos felhő és a villámjait dobálva morgolódott, majd megrázta magát, és eleredt az eső. A kiscsibe, az ajtó feletti eresz alatt állva kémlelte az eget, és azt várta, hogy a felhő tovább repüljön. Úgy látszik, a felhő szeretett a házak felett nézelődni és a szélkakasokat forgatni, mert sokat időzött ott. A felhő a játékait nem hagyta abba. Újabb és újabb játékokat talált ki. A széllel összeesküdve, még a madárijesztőt is levetkőztette, és a ruhákat, egy kéményekre és a főtéren álló nagy fára adta. A kiscsibe szeretett volna a felhők mögött állni és nézni, hogyan távolodik el, egy másik falu irányába, de a felhő nem akart elköszönni. Még ott maradt látogatóban, egészen másnap reggelig. Este amikor a tyúkanyó aludni hívta kiscsibéit, a kiscsibe nem akart aludni menni. Az ablak mögött állva nézte, a fentről leeső esőcseppeket. Tyúkanyó odament mellé, és meleg hangon az mondta neki.

            -           Gyere kicsikém aludni. Reggelre, talán tovább áll, ez a mérges felhő.

Egymás mellett totyogtak a szalmáig. A tyúkanyó felrepült a fészkébe, majd elhelyezkedett. A kiscsibék, egymás után bújtak a fészekbe. A világot látó kiscsibe maradt legutoljára. Még egyszer visszanézett, hátha a napocska kinéz a felhők mögül, még mielőtt lebukik a horizont mögött, de sajnos a felhő nem engedte. Ma ő uralta a földet.

A kiscsibe kicsit búslakodva indult aludni a tyúkanyó meleg hasa alá. Elalvás előtt még anyukájának sorolta, hogy milyen finomságokat evett egymás után, majdnem, Szajkó mamánál, majd nagyot ásított és elaludt. Álmában Szajkó mama háza mögötti cseresznyefák tetején ette a cseresznyét, utána az itatós kútnál pancsolt, a mindig hideg vizű itatós kút előtt álló dézsában. Így látott világot a kiscsibe, a tyúkólból, ami felett a felhő járta esőtáncát.