A víz...
A víz… írta: Makai Attila
2019-03-03
Múltból jövünk? De mi közünk a múlthoz?
És ha valaki közelit, a kiszáradt kúthoz?
Az emlékezetet, csak a tegnapi vacsora érdekli,
A kút bedőlt oldalához, csak odaáll kérkedni.
Eddig dús, hűs vizet fakasztott magából,
Hogy kiről beszélek? Az, tudja magáról.
De kifosztották, és mindenkitől elszívták,
Ők beszéddel érveltek, a többiek megszívták.
Sokak, ki vizet még csak nem is láttak,
Kik egyszer a jólétben, fürödni vágytak,
Pocsolyából kényszerül, szükségét oltani.
De evvel nem lehet, a tűzet eloltani.
Őseink mondták „Ha nincs víz, elvész föld”
Felvásárolt világ, de akkor, minek a zöld?
Bagóért elveszi a kizsákmányoló,
Hisz a rászorulónak nem jut, csak pár golyó.
Annak is a szeme közé, ha elnyomóról lázit,
Ugaron hagyott föld, már csak a só hiányzik.
Azt kéne, vastagon, az egészet behinteni
Ezeknek az elnyomóknak, erősen beinteni
De a berezelt hordák, csak puffognak serényen
Ha érdekükért kellene kiállni, akkor szerényen
Behúzzák a nyakukat, Oldalazni kezdenek
Ezekkel a megalkuvók, talán ők jól fekszenek
Elfelejtett vágyak, már megint a túlélés számit
Ki megmentőnek indult, nem baj, hogy csak ámít
Hinni akar a kisember, de nem bírja a szákot
Nyugatra megy, mert abban látja a mennyországot
Elhagyja családját, elhagyja a hitét
A boldogulás, felváltja a szikét
De a sarcot, mégis az elnyomónak adja
Ez van a vérében, ezt tanította az apja
Bár lehet, az apja most leköpve megvetné
S vasvillával az asztal körül kergetné
De nem tehet semmit, ezt nem ő akarta
A nagyok ujjai véresre, a fejüket vakarta
Ők elmentek, vissza sem néztek
Mindennel felhagytak, amiért eddig éltek
Elmúlt a világ, ki korán kel, aranyat lel
Elmúlt a szózat, itt élned, halnod kell
Elmúlt minden, a víz már nem értük csordogál
A kisemberek könnye arcukon folydogál
Átváltott félelem, itt nem lehet menteni
Elfoglalt ország, itt nincs miért festeni