Keresés

Elérhetőség

A víz...

A víz…                                                                                írta: Makai Attila

                                                                                                              2019-03-03

 

 

Múltból jövünk? De mi közünk a múlthoz?

És ha valaki közelit, a kiszáradt kúthoz?

Az emlékezetet, csak a tegnapi vacsora érdekli,

A kút bedőlt oldalához, csak odaáll kérkedni.

 

Eddig dús, hűs vizet fakasztott magából,

Hogy kiről beszélek? Az, tudja magáról.

De kifosztották, és mindenkitől elszívták,

Ők beszéddel érveltek, a többiek megszívták.

 

Sokak, ki vizet még csak nem is láttak,

Kik egyszer a jólétben, fürödni vágytak,

Pocsolyából kényszerül, szükségét oltani.

De evvel nem lehet, a tűzet eloltani.

 

Őseink mondták „Ha nincs víz, elvész föld”

Felvásárolt világ, de akkor, minek a zöld?

Bagóért elveszi a kizsákmányoló,

Hisz a rászorulónak nem jut, csak pár golyó.

 

Annak is a szeme közé, ha elnyomóról lázit,

Ugaron hagyott föld, már csak a só hiányzik.

Azt kéne, vastagon, az egészet behinteni

Ezeknek az elnyomóknak, erősen beinteni

 

De a berezelt hordák, csak puffognak serényen

Ha érdekükért kellene kiállni, akkor szerényen

Behúzzák a nyakukat, Oldalazni kezdenek

Ezekkel a megalkuvók, talán ők jól fekszenek

 

Elfelejtett vágyak, már megint a túlélés számit

Ki megmentőnek indult, nem baj, hogy csak ámít

Hinni akar a kisember, de nem bírja a szákot

Nyugatra megy, mert abban látja a mennyországot

 

Elhagyja családját, elhagyja a hitét

A boldogulás, felváltja a szikét

De a sarcot, mégis az elnyomónak adja

Ez van a vérében, ezt tanította az apja

 

Bár lehet, az apja most leköpve megvetné

S vasvillával az asztal körül kergetné

De nem tehet semmit, ezt nem ő akarta

A nagyok ujjai véresre, a fejüket vakarta

 

Ők elmentek, vissza sem néztek

Mindennel felhagytak, amiért eddig éltek

Elmúlt a világ, ki korán kel, aranyat lel

Elmúlt a szózat, itt élned, halnod kell

 

Elmúlt minden, a víz már nem értük csordogál

A kisemberek könnye arcukon folydogál

Átváltott félelem, itt nem lehet menteni

Elfoglalt ország, itt nincs miért festeni