Ady Endrének

Ady Endrének                                                                                  Írta: Makai Attila

                                                                                              2023-09-11

Drága mester

Bocsánat, hogy megszólítom ilyen mondhatni baráti, tegezős hangon,

Bár tudom, hogy nem állok olyan családi, hegyezős rangon.

A szavaim mégis, egyfajta titkos könyörgésként küldöm el hozzád,

Mintha azt remélném, hogy a múltba néző tükröm elhoznád.

Te ki, mindig bízott abban, hogy a Magyar nyelv változatossága fennmarad,

Te érettségi tétellé alacsonyút, megtűrt lélek, aki lettél te magad.

Te hittél abban, hogy ki lehet törni, analfabetizmus kincstelen valójából,

Díszes paripát lehet faragni a magyar nyelv dicstelen falovából.

Te mit szólnál ma, mikor a köztünk járó idióták, külföldies megszólalásukkal aratnak?

Ma már legyintenek mindenre és egyfajta idiómák útján járnak, matatnak.

Milyen kifacsart szavakat osztanál széjjel ízlelés gyanánt, amiből meglelheti önön magát?

Amint álmából ébredten éjjel, a gyönyörtől elátkozva lesné a belső körök falát.

Tudom, csak legyintenek rám sokan, és mondogatják, hogy ezek csak üres frázisok.

És sose legyek olyan, aki megmondja másnak milyenek füves bázisok.

Szegény kis naiv gyermeknek tartom a szóba vetett hevességem, mit itt leírok,

Úgy sem olvassa senki, elvész velem, csak maradnak a sírok, csak a sírok.