Álmaimban...

Álmaimban…                                                                        2017-07-15

Álmaimban karjaidba zártál! És körül vesz a tenger

A csónakba nem üt az ár már, elmerülni nem mer

Nem nézel rám, csak erősen szorítasz magadhoz

Megannyi órán át, nevemen szólítasz magadhoz

A karoddal ölelni, számomra a minden, egész

Érzéseidet kifejezni, az ölelés ereje gyatra, kevés

Így gondolod és érzed! Pedig a Te ölelésed vígasztal

Miatta, majdnem táncra toppanok, mint egy víg asztal

Miatta, a furulya hangja és a cselló, egy igazi barát

Miatta, az öröm ver mellkasomba, csodás tanyát

Miatta,… de sorolhatnám, sok, cirkalmas szépet

Miatta festhetnék vászonra, sok romantikus képet

Egy ölelés, ami mindent elmond, mégis szófukar

Egy szorítás, és minden rossz gondolatot eltakar

Az ölelés mámorít, tudom, hogy soha nem vész el

De mégis az álom szertefoszlik, ébredezni merészel

Az óra visszaszólít, ebbe a varázs nélküli világba

Próbálok visszaaludni, de már késő elment, hiába

A rendkívüli érintése, ott volt a kezembe osztva

És most elvesztettem, meg lettem tőle fosztva

Pedig már izgalmas illatát a hajadnak éreztem

Lehet, hogy rosszat tettem? Valamit vétkeztem?

Vagy csak a jóisten állított engem más irányba?

Erre a másvilágra, próbáltam rájönni, de hiába

Az álommal szertefoszlott minden, ami az enyém

Egy dolog maradt számomra, az epekedő remény

Hogy ebben a létben is a karjaimban tartsalak

Hogy elmondhassam, nem vagyok csak egy alak

Aki csak az álmai, vágyai megrögzött fogja

És kedvese kezét olyan gyengéden fogja

Most itt ülök ágyam szélén, és lehunyom szemem

Vágyom vissza karjaidba, mert az a végtelen

Vagy az is lehet, hogy csak egy álom volt?

A szemeimre szórhatok még álomport

Az álmomból, akkor sem tudok, semmit sem feledni

Álmomban egy dolgot tettem, meg tanultam szeretni.