Álom

Álom                                                             írta Makai Attila

                                                                       2013-04-30

Az éjjel megcsillan a holdsugár az arcodon.

S kéjjel kérem zabolázatlan csókod, az arcomon.

Gyönyör édes leheleted, a nyakam bőrén érzem,

Hogy máshol lennék e pillanatban? Erősen kétlem!

Mohó ujjaidat, az én ujjam közére kulcsolom.

Az érzéssel nem tudok telni, a szádat csókolom.

Forró tested pulzálása, egyre csak, egyre gyorsuló,

Érzem, hogy szerelmem beteljesül, túlcsorduló.

A légzés szünetel, a sóhaj bent szakad,

Megfeszülnek az izmok egy pillanat alatt,

Borzongás fut át az ösztön háta mögött,

A gyönyör az úr már a testünk izmai fölött.

De csitt! Ébredezik elmém! Csak álom volt csupán?

Megcsalt tudatom, most fekszem ágyamban bután,

Had aludjak vissza még! Álmomban előtörhet!

Az érzés kell csupán, mi üldözi a szörnyet!

De elérhetetlen gombolyítani, az álom fonalát.

A gyönyörű érzés megreked, marad odaát!

Evvel a tudattal kell már életem élnem!

Az álom ezt hagyta rám, ez az én bérem!