Álomba szőtt tündérlélek...

Álomba szőtt tündérlélek                                          írta:Makai Attila

                                                                                  2015-06-23

Álomba szőtt tündérlélek,

Lehetne-e kívánság az élet?

Nem téveszme, hogy élhet?

Bár mindenki, bűn nélkül félhet.

Az ember türelmes mégis mérges,

A várakozás idegőrlő kérges,

Az álom megindít, szeszélyes,

A hideg valóság, bizony erélyes.

Ki széltoló érzésekkel mendegél,

Lángoló eszméletet kerget, de él

Néha egy fa árnyékába szenderkél,

De mégis a mindennapokba éldegél.

Álmomban királyfi voltam,

Nagy palástban jártam,

Senki előtt meg nem hajoltam,

Házamat palotaként daloltam.

Az emlékek, tudnak valóság lenni?

A valóságot talán semmissé tenni?

Lehet mindent az időre kenni?

Csak menni kell az életben menni.

Az ábrándok, már senkinek sem kellenek?

Pedig a vágyakozás szikrái bennük Rejlenek.

A suttogó tündérszárnyak megváltást leljenek,

Harmatcseppekkel a kosaraik teljenek.

Sokszor jó az álmok között élni,

Nem kell bátortalanul semmitől félni.

Minden van, semmit nem kell kérni,

Csak élni kell, boldogan tündérként élni.