Amikor rád gondolok...

Amikor rád gondolok…                                            írta:Makai Attila

                                                                                  2016-01-09

Amikor rád gondolok, több az ég, mint a föld.

És jelenben él a zöld, melyet oltalmazó kabátként hordja.

Ez, a zsoldja! Mert egy ily bűvös lény mellett élhet.

De alig férhet el, a színeknek, eme csodás palettáján,

A hegyek táján, oly változatos lény, miben magadra,

Csakis magadra ismerhetsz. Egy káprázat szülte virág,

Ahol a világ, összeér egyetlen reggeli harmatcseppben.

Egy varázslatos tettben, amikor egy pillanat varázsa,

Ami nem mázsa, miként húzza, az életnek rozsdás láncát,

Hanem míves táncát mutatja, a széles, színes világnak.

Amit némelyek, kartonból kivágnak. És mutogatják maguknak

Hisz felfoghatatlan az agyuknak, másként megélni,

Csak felélni, bekebelezni hagyják a tisztaság zászlaját

És csak a testet nézik, meg a haját, az egészet nem teljességben,

Hanem egyezségben az ördöggel, erre a pillanatra mutatva

Élte életét kutatva, amit ennél a szempillantásnál megakaszt

És ha kell, engem felakaszt, mert irigysége tárgya a mosoly, az élet

Mely bennem éled, mikor megbabonázott kecsegtető szemed

Amit szívem sohasem feled, bármikor visszahoznám a pillanatot

Ami életemre hatot, és megrázta a testem mélyén, a velőjét

Az értelem vevőjét, mit felkorbácsoltak a vágyak és ábrándok szava

Mert benne ott volt, a megváltás maga. A szerelem…