Angyal...

Angyal …                                                                              írta:Makai Attila

                                                                                              2015-03-01

Része vagyunk egy modern világnak

A magamról alkotott véleményt, tartom korlátnak

Üldözött kisebbrendűségnek titkolt mentora

Mely tehetetlenné tesz és nincs neki kora

Beleférkőzik a mindennapok bonyolult fonalába

Amitől úgy érzem, a családom mellett is én vagyok az árva

A kitaszított, üldözött szárazon: szánalmas senki

Akinek a mennyországban, csak annyit mondanak: Menj ki!

Miközben egy sarokban ülve ezen búsulok

Egy édes fuvallat miatt, minden bún túljutok

Mert egy angyal jött felém, szárnyát és karját kitárva

Megölelt és súgta a fülembe: Nem vagy te árva

Itt vagyok neked, aki a nagy csodákat látja

A csodákat, mit teszel, a napot éltető fáklya

A boldogságban hittérítő voltodat, kritizálni sem lehet

Minden kérdésre te vagy, te vagy a felelet

Ne ostorozd magad, ne told a léted a sárba

A boldogságba fürödj meg, be, be a fénysugárba

Szólni nem tudok, hisz egy angyal ölel magához

Aki látja csupasz lelkem, ki minden álarcot lehámoz

Aki valóban engem lát, engem nem a tájat

A termetemben megbúvó, aprócska bájat

De hogyan mondjam el, az angyali szentnek,

Hogy ily bókokat nem, én nem érdemlek

Nem érzem magam, olyan hősies lénynek

Akiről anekdoták zengenék, és szól az ének

A tetteim, nem csodába illők, s nagyok

Egy magában kételkedő ember vagyok,

A szorítás enged, végre közelről láthatom e lényt

Azt tudom, hogy csak angyal lehet, látom a tényt

Megpillantom, a lélegzet is eláll, nem fogja az agy

De hiszen, az angyal, aki ölel, az angyal te vagy