Anyáról...

Anyáról…                                                      írta:Makai Attila

                                                                       2014-09-15

Az anya, mindennap hős

De sohasem unatkozik

Napközben, a munkáját teszi

Éjjel, értünk imádkozik

Reggel, az óvodába kísér minket

Az óvó nénivel beszél párat

Délután, mosolyogva áll az ajtóban

Az anya úgy látom sosem fáradt

Az óvodában mikor játszom

Eszembe jut, anya sokszor

Amikor játékból főzők kicsikét

Vagy mikor, beteg lesz a vackor

Mozdulatok, amit teszek

Mindet az Anyától lestem el

Amikor finomat főzött nekem

Vagy mikor a játszótéren estem el

A sok szépért csókolnám két kezét

Adnék reá csókot, nem egyet, százat

S vörös virággal tölteném be

A világot, vagy akár, az egész házat

Otthon mindig játszom kicsit

Az anya közben vacsorát készít

Nekem adja a világot így is

És a világnak a legfinomabb részit

Este mikor sötét lesz

Az anya, fürdés előtt kitakarítja a kádat

Apa mindig leöltöztet

S mondja, eredj, csókold meg az anyukádat

A fürdés mindig boldogan telik

Bár befejezni nagyon nehéz

Gyorsan ágyba bújok, s mese után

A hátamat simogatja az áldott kéz

Az éjjel is vele álmodok

Az álmom szellőn ringatva lengjen

S ha felkelek csoda álmomból

Futok felé, hogy elkapjon és öleljen engem