Apuka...

Apuka…                                                                    írta: Makai Attila

                                                                                  2015-01-18

Szelíd kő, apukának lenni

Halmozottan kinyílt csapóajtó

Képmutatás mesterének, álarcot venni?

Csitítani a lovakat, mégis erősen hajtó

Megváltást nem ígér neki senki

Sok méter le írott sor

A tapasztalást nem kell zokon venni

Bánkódásnál nincsen tor

Mosolyt szabad vetni, tévedni tilos

A nyugalomra várakozás, könyör  

Az apai lét nehéz, nem kantinos

Az éjszaka nyugalma, a gyönyör

Mikor érzi valaki, hogy fiúból, apává vedlett

Mikor néz magára felnőttként

Csalfa az idő, mert évekkel, már öregebb lett

A foltokat betudjuk szeplőként

Hajótöröttként vergődni az élet tengerén

A fáradság mindennapos pompa

Az alvás lépdelni az álom fellegén

Közben a képzelet igen tompa

Mesékkel átszelni a mérföldeket

Magyarázni, hogy nem ölbe pottyan

Felkészíteni a mérkőző gyereket

A háború ott van a mindennapokban

Félelem csapdája a tudatlanság

Hőssé válni apaként nem is oly nyerő

Elhitetni, hogy a becsület nagyság

Amit a gyermek művel, az vakmerő

Le kellene lassítani, az idő kerekét

Néha leülni és számot vetni az élettel

De gyorsan kell megnézni gyerekét

Míg az apa kedvence az ágyból felkel