Áradás...

Áradás                                                                                   írta:Makai Attila        

                                                                                  2013-06-10

Az áradás, csodás dolog,

Míg távolságból, biztonságban nézzük.

Mint a vihar, az ablakon át,

A futkosó embert, csodálkozva nézzük.

Emelkedik a vízszint,

Már a rakpart lábát mosdatja,

Hogy mire lenne képes?

A homokzsák, előlünk bujtatja.

Addig jó nekünk, míg megbúvik,

A bástyán túl szerényen,

Ezer, meg ezer kéz építette,

Napokon át, serényen.

Már kacarászunk rajta,

Fürdőként, benne lábunkat lógatjuk,

De elvárjuk, hogy így legyen,

Magunkat, érte sohasem nógatjuk.

Ámúlva állunk, fotózunk,

Megörökítve a múltat, a jövőnek,

Áhítozva meghajolunk,

Mint, munkahelyen a főnöknek.

Ne feledjük, a víz, ha árként jön,

Szelídből, harcossá válik!

Nem találsz embert, e világon,

Ki, a pusztulásra vágyik.

Mert nem nézi az ár,

Hogy az ember gazdag, vagy szegény!

Nem marad más utána,

Csak, halálos fejlemény.

Legyünk vele előzékeny!

Tartsuk az állásokat!

Ha átvonul a vízmennyiség,

Bulizhatunk majd miatta, sokat.

Így is marad utána baj,

Ha ki sem lépte medrét.

A szúnyogbűnözéstől,

A homokzsák, nem véd!