Az alagút végén a fényt...

Az alagút végén a fényt…                                        írta:Makai Attila

                                                                                  2017-04-18

Az éj leple üli meg a lelkem

Az időbe zárt tétlenség

Bár az égen a csillagok zenélnek

Vasbetonba zárt a szégyenlét

Megannyi éven át próbáltam hidat lelni

Meglátni remény az arcodat

Hogy tudtam az égre éneket írni

Meghalván bátorító hangodat

Ködössé vált még a jövő

A valóság csak a távolban sejtelem

De elindulok a fény felé repülni

Az út bármennyire is fertelem

Kell nékem, kell, hogy tovább érjen

Mint, ahogy a képzeletem szabja

A fölém zárt világot megnyitni

El kell kezdeni, itt a napja

Választásom lehet: A gyötrelemben,

A bezártságban trónon ülni,

Vagy szárnyalni a verőfényben

És az unalmat elkerülni