Keresés

Elérhetőség

Az eső hangja

Az eső hangja                                                            írta: Makai Attila

                                                                                  2022-09-21

 

Csendes eső dobol a kövezeten

Saját dalát fújja.

Milyen kis súlya van az esőcseppnek

Belülről nevetnek

Hisz néha olyan apró, szelíd, a hideg

Mégis az életet feldúlja

 

Sokszor olyan heves, hogy elönti az utakat

Megtölti a patakok medrét

Az anyám vedrét, mit az udvaron hagyott

Most dörrent nagyot

Az esőcsepp mégsem cseverészik

Az arca oly fagyott

 

Hol sokaság egybe gyűlik, benne meglátom arcomat

Olyan, mint az élet

Engedélyt kérhet, hogy visszatükrözze vonásaim

De igazak szólásaim,

Amit most gondolok, megtartom mind magamnak,

Akármerre tévedt

 

Most hallatja hangját. Kikiáltja, „Itt vagyok!”

Némi suttogás után

Most állok itt sután az eresz alatt tűnődve

Nézem megbűvölve

A zokogó esőt. Látom, ez az érzések viadala.

Meglátni a szépet ezután

 

Az eső tombolni készül. A villámokat kelteti,

Elszínezi a felhőket

Érte felnőhet minden mi eddig elszáradt volt

Egy sárga folt

Mutatta, hogy hol égette halottá a földet

Ott az új élet felnőhet

 

Szakadj eső mosd tisztára az eget és a földet

Ne tartsd magad

Benned mi szabad, minden fellelhető érték

Nincs más mérték

A mindenségbe látsz, mindent megérzel

És messze száll szavad

 

A kakas is kinézett az ólból, lesve az eget

Talán már zavarja

És felkavarja a napnak így változott menetét

Kapirgálandó szemetét

Amit az eső, már szétvert, és foltokban hagyva

A szél szanaszét kavarja

 

Az eső, erejét megmutatta, és enyhülni kézül

Majd a dühét másnak adja

A bánatát itt hagyja, elvonul, máshol ver tanyát

Máshova viszi aranyát

Itt hagyja nekünk felfrissült természet leheletét

Sosem gondolja, hogy feladja

 

Itt volt, elment, várhatunk rá, talán ezer napon át

Kegyetlen várakozás

Könyörgő vágyakozás, mely egy szerelemmel felér

Bár érezhetné a világ a felét

Amit érzek most, az eresz alatt a nedves tájat csodálva

Megenyhült szánakozás

 

Annak, aki nem érezte, nem tudja, most miről beszélek

Némi bánat, az élet szülötte

Az esőben benne van a bánat, a gyűlölet, a szeretet

És micsoda szeretet

Lehetetlen, hogy ne szippantsa be az igaz embert

Meghajlok, lásd előtte