Az idő egy homály

Az idő egy homály                                                    Írta: Makai Attila

                                                                                   2025-01-20

A szürkeség mindent benő,

Ó homályba burkolózó idő.

Miért jársz így, oly gyorsan?

Miért nem állsz meg, tartósan?

Mindennap a munka, eltemet.

Néz rám az idő, felnevet.

Nemsokára csak múlttá válok.

Mintha ő lenne a felnőtt,

És én csak egy babaként járok.

A múlt vízhangjai semmivé váltak,

Vagy megunták és tovább álltak.

Elvesztek a kiáltások a semmibe!

Miért van a nagy kiáltás?

És miért nem történik semmi se?

Bármit is ordítanék az időbe,

Nem jelent semmit, a jövőbe.

Az idő nem változik, csak gyorsul.

Nem kegyelmez, csak kicselez orvul.

Te önző világ, tudd, az idő a büntetésed.

Semmi vagy. Biztos elfogyott küldetésed.

Neked, már a mindenség sem elég.

Marad a hamu. Minden elég?

És akkor csak te maradsz a világban,

Időnek ura, te maradsz fogságban!

Magányodban egyedül járhatsz,

Új dolgot akkor, sohasem láthatsz.

És most hozzád fordulok olvasómhoz,

Sose válts bérletet az oltalomhoz

Hősként ne feledd, az idő mindig várhat,

A pillanat, egy gyöngyszemmé válhat.