Az igazi hölgy, te vagy...
Az igazi hölgy, te vagy! Írta: Makai Attila
2019-08-17
Annyira jó lenne, csak egy kortyot inni az élet vizéből,
Annyira jó lenne, hitet kérni, a fák összevont hitéből.
Annyira jó lenne megfogni harmatban fürdő kezed,
Annyira jó lenne éltetni, éltetni ezt a csodás eget.
Nélkülözésben megfáradt tudatom szégyellem, takarom,
De kis apró csókokkal, az éhségem csillapítani akarom.
Egy lehelet, egy ölelés, ami, csak az enyém, az enyém lehet,
Boldogság, jókedvben oldott öröm, csak veled, csak veled mehet.
Érezni akarom, hogy a hozzád vezető utat, nem lehet félre rakni.
Nem értem, hogy nem lehet, minden vágyat a szívnek odaadni?
Kinek hiányzik? Ki méri olyan szűken, a veled töltött időt?
Mintha valaki rám erőltetne, egy beszűkült, lyukas cipőt.
De hisz nekem, csak a két szemed csillanása, a fontos,
Amikor néha rád nézek, a szemed, olyan lágyító, bolondos
Apró körök, színek és foltok halmazába zárva,
Mikor rám nézel, úgy érzem, nem vagyok árva.
Van még melegítő napsütés, van ölelő lélek, van miért élnem,
Van epekedő vágy, van csiklandó kedv, van mit az élettől remélnem
Néha mégis megbicsaklom, úgy érzem, megáll a világ.
Mintha a boldogság egy zsák lenne, amit egy egér kirág.
Apró szemekként esik szét minden, és összegyűjteni is lehetetlen.
Néha mégis úgy érzem, még isten is sajnál, csakhogy tehetetlen.
Zokognék, hogy az életnek, és a kis világomnak is mutassam,
Nem kell más való, nem kell irigység, nem kell, hogy kutassam.
Nem kell több. Az élet kegyes és jól szolgálja a hegyet és a völgyet.
Bármit is képzelek kevés, de csak így tudok elképzelni, egy igazi hölgyet.
Egy selyembe öltözött, mosollyal gyönyörű, igaz, kacér lényt,
A rosszindulat sem ronthatja, semmi sem csorbítja, ezt az acél tényt.
Az igazi hölgy mindenkit bátorít, segítséget kérve segít, vezet,
Nem nézi, hogy kérges, koszos, ártatlan, csak nyújtja a kezet,
Őt nem rongálhatja, és nem bánthatja senki, ezen a világon,
Hisz ő az igazi cél, ő az életem, rózsaszín kibontott virágom.