Az ősz...

Az ősz...                                                                                írta:Makai Attila

                                                                                              2019-11-09

Az ősz, álomba simogatja a tájat,

Minden egyes levélnek, éji csókot lehel.

Csak szépséget hoz, ne érjen a bánat,

Az égen közben, bárányokat terel.

Tavasz bundájával, már a felszínt borítja.

Kacér fákat, sugallatra, lassan vetkőzteti.

Sírós mivoltát, néha kissé megszakítja

Kiszáradt patakok sodrát, végre feltöltheti

Leheletével reggelente, fehéríti a távolt.

Hűsítő szellő, nagy barátja neki.

Csillogósra díszítve, a pókkal font fátyolt,

,Kénye – kedvére, a harmattal keni.

Altatót mesél, a lassuló világnak.

Álomszerű létből, majd a tavasz felköltheti.

Olyan szép, mintha angyalok sírnának.

Minden utazó szívét, az érzéssel, megtöltheti.