Az őszi eső...

Az őszi eső…                                                                        írta:Makai Attila

                                                                                              2018-11-20

Az őszi eső, komoly színt hoz a tartományra

Nevetve könnyeket szór, a nagy magányra

Néha, meg-megáll, körülnéz más dolga nincsen

Eltöpreng jelenen, múlton, minden féle kincsen

Azt hiszik rossz ő, hisz rosszkor néz előre

Hideg csendességbe burkolódzik, nem hallgat az erőre

Nagy tisztesség érte, most ő a tél őre

Búslakodva sétálgat, nincs neki kérője

A pihenni vágyó természet, most az ő létet siratja

Megtanult mindent az évek alatt, a tudását firtatja

Mutatja, hogy előkészül, míg tejfehérbe öltözik a világ

Mosdatni kell a tájat, hisz piszkos minden virág

A nyár elment, féltékenyen, bosszúból még ezt tette

Mindent beszórt porral, amit ki tudja honnan vette

Csak megjelent, mielőtt hosszú útjára léphetett volna

Utolsó szavakat mormolt, és mintha egy vihar kocsit tolna

Vad táncba kezdett, a dühöngő szél volt a partnere

Tombolt, és prüszkölt, óbégatott, nem volt nagy tere

Csak a mi vidékünk, melyet, por lepellel perelte agyon

A váltságdíj, mit remélt, mondhatni, egy egész vagyon

Csak nézte az eső, a drága őszi eső, és ezt igazán fájlalta

Hogy mindent fát, cserjét, bokrot letakarít, magára vállalta

Az eképp szóló gondolataimat, míg magamban Tisztáztam

Néztem, álltam az őszi esőben, addig, míg eláztam

Az arcomon csorgott le, az esőnek tisztító sodrása

Arany minden cseppje, lehet a világ igazi mondása

A tisztító víz, örömöt fakasztó ősi elem

Benned éled az élet, a megváltást benned lelem